Októberi Emléktúra

A túrát már hetek óta nagyon vártam. Reggel 7 előtt indultam otthonról a 20 km-re lévő Budakalászra. A leányfalusi benzinkútnál még felfújtam a gumikat 4 bar-ra, amitől elég jól gurult aztán a gép.
8 óra után kicsivel indultam el a Budakalász Lenfonógyári HÉV megállótól Pomázon át a Csobánkai buszfordulóig, ahol az első pecsételő hely volt. Ez a szakasz könnyű kis bevezető volt, enyhe emelkedővel, amit kevesebb mit fél óra alatt megtettem.
Ezt követte a Csobánka és Pilisvörösvár közötti rész, erős emelkedővel. Az emelkedőn 2/2-re váltottam csak vissza, és elég jól ment a mászás. Egy hibát azonban elkövettem: a kabátom rajtam maradt, így eléggé leizzadtam.
Pilisvörösvárról aztán jött egy enyhe emelkedő Pilisszántóra. Ezen a szakaszon iszonyú erős szembeszél fújt, ami kivett egy kis erőt belőlem. Pilisszántó központjában tartottam egy kis pihenőt, megittam az első adag meleg teát, ami nagyon jól esett.
Pilisszántóról aztán Pilisszentkeresztre kellett áttekerni. Itt még soha nem jártam korábban, azt hittem, hogy csak enyhe emelkedő lesz. Ehhez képest itt volt a legmeredekebb szakasz az egész túrán. Közben éreztem, hogy végre meg kéne válni a kabáttól. Innentől aztán minden emelkedő elején le a kabát, végén pedig fel a kabát játék következett.
Pilissszentkeresztre megérkezve rögtön fordultam a Két-bükkfa nyereg felé. 9-10 km/h-s tempóval másztam fel a nyeregig, ami fél évvel ezelőtt tempómhoz képest iszonyú gyors sebesség. Két-bükkfához felérve újabb pihenőt tartottam, megittam egy újabb adag teát.
Az út innen Pilismarót határáig vitt, végig lefelé száguldással. A száguldást kicsit megszakította, hogy kicsit le kellet térni az útról a Pilisszentlélek feletti Pálos kolostorromhoz, ahol begyűjtöttem második pecsétemet. A további gurulásnál aztán felszabadultak a bennem levő feszültségek, végig énekelve gurultam Marót határáig.
Pilismarót előtt aztán el kellett kanyarodni a Dobogókői sípálya aljáig vivő útra. A mászást megelőző öltözködés ideje alatt megettem első Cerbona szeletemet, majd nekivágtam a hosszú emelkedőnek. Nagyon kellemes szakasza volt ez a túrának, egyenletes emelkedő gyönyörű környezetben. Márciusban kb. ekkor volt a holtpontom, most pedig nagyon élveztem ezt a szakaszt.
Az emelkedő végén aztán becsorogtam a Pilisszentkereszt és Pilisszentlászló közötti útba, amin Sikároson át, aztán Dömörkaput érintve legurultam Szentendre izbégi részének határáig. A gurulás végén éreztem először, hogy fáradok, ezért újabb evés és teázás következett.
A pihenő után nekivágtam a negyedik emelkedőnek, irány Hegytető. Úgy emlékeztem, hogy ez könnyebb emelkedő lesz, de most elég meredeknek találtam. 8-10-es tempóban azért felkapaszkodtam rá, de Hegytetőnél újabb pihenőt tartottam.
Hegytetőtől tovább kellett még kapaszkodni Pap-rét felé, de ez már csak egy rövid szakasz volt, amit kellemes gurulás követett az Apát-kúti völgyön keresztül Visegrád határáig.
Visegrádnál aztán jött az utolsó emelkedő fel a Fellegvárba. Itt 7-9-es tempóban másztam, máskor itt nem nagyon szoktam 10 alá esni. Elég fáradt lehettem már. A Fellegvárnál begyűjtöttem harmadik pecsétemet, majd a büfében ettem péksütit és ittem egy forralt bort, megy üdítőt.
Innen kb. 400 méter jött még a hegy csúcsáig. Ekkor tartottam 85 km-nél, amihez hozzáadva a reggeli 20 km-et, elértem az eddigi napi rekordtávomat.
A hegyről aztán Mogyoróhegy megkerülésével legurultam a 11-es útig. Tudtam, hogy most már nem jön több emelkedő, "csak" el kell tekerni Pomázig. Lelkileg ekkor jött a holtpont, belegondolva abba, hogy még kb. 30 km síkon tekerés hátravan. Pomázig többszöri megállással, nagy küzdelemmel jutottam el.

Statisztika:
Út hossza: 118,41 km. Nettó idő: 6:29, nettó átlagsebesség: 18,3 km/h. Bruttó idő: 7:50, bruttó átlagsebesség: 15,1 km/h.
A mai napon megtett teljes út hossza: 139,71 km, ami az eddigi rekordom.