Sportkártya

2008. április 13., vasárnap

Vivicittá - első futóversenyem felnőtt fejjel

Az év elején úgy éreztem, hogy ezen a versenyen nagyon jó lenne de elindulni, de reménytelen a záróbusz előtt beérni. Ehhez ugyanis 7:30 p/km-nél jobb tempót kell futni 12 km-en keresztül.
Aztán a sok futás hatására éreztem, hogy egyre jobban gyorsulok. Edzéseim során 12 km-nél futottam már többet és az utóbbi pár hét gyorsabb futásai alapján beneveztem a versenyre. Célom az volt, hogy 1:10-en belül, azaz 5:50 p/km-es tempóval fussak. Ki nem mondott célom pedig az 5:30 p/km-es tempó, vagyis 1:06-os idő volt.
A versenyre úgy érzem rendesen felkészültem, idei futómennyiságém 300 km fölött van, a bringázásról nem is beszélve. A héten szerda reggel futottam egy nagyon erős edzést, amiben 3*1.600 m résztáv volt. Ez nagyon jól sikerült, a tempót tudtam fokozatosan emelni. Csütörtök délután aztán futottam még egy kellemes gyorsat, de csak 6 km-en. Aztán jött két nap teljes pihi.
Ma reggel teljesen kipihentem indultam neki a versenynek. Kicsit féltem a 13:00-ás rajttól, mivel így ebédelni nem tudtam a verseny előtt. Reggel jól bereggeliztem, a verseny előtt egy órával ettem egy müzliszeletet, majd közvetlenül előtte még egyet, hogy legyen elég energiám (szénhidrát).
Már 12:00-ra a versenyen voltam, kényelmesen át tudtam öltözni, leadtam a zsákomat, elintéztem a folyóügyeket és maradt több mint fél órám melegíteni is. Alacsony pulzus kocogtam kb. 1.5 km-et beletéve jópár repülőt (ilyen most csináltam először), aztán rendesen nyújtottam is.
Az előkészületek után eljött a verseny. Kb. 4 perc kellett, amíg a hivatalos rajt után eljutottam a rajthelyig, olyan sokan voltunk. Onnantól viszont elég jól lehetett futni, sikerült kerülgetni a lassabban futókat.
Futás közben nagyon figyeltem az erőm jó beosztására. Az elején 163-as pulzust igyekeztem tartani, aztán fokozatosan engedtem, hogy menjen följebb. Az utolsó három kilométernél már nem érdekelt, hogy végig anaerob tartományban vagyok, csak élveztem a futást.

A végső időm 1:04:41 lett, ami sokkal jobb, mint amit terveztem. Óriási élmény volt nem egyedül futni, azt éreztem, hogy a többiek nagyon húznak és közben a pulzusom sem száll el. Egyéni edzéseken ilyen tempót tartani sokkal nagyobb erőfeszítés, mint most volt. Hogy ennek valódi oka a versenyszellem, vagy a megfelelő rápihenés volt, azt nem tudom.

Részletek a futásról:
1.04 km, 5:57 min, 5:43 p/km, 151 bpm
0.99 km, 5:37 min, 5:40 p/km, 163 bpm
1.00 km, 5:26 min, 5:26 p/km, 163 bpm
1.02 km, 5:37 min, 5:30 p/km, 163 bpm
0.93 km, 5:36 min, 6:01 p/km, 164 bpm
2.29 km, 12:23 min, 5:24 p/km, 166 bpm (közben frissítés vízzel)
0.73 km, 4:00 min, 5:28 p/km, 167 bpm
1.00 km, 5:14 min, 5:14 p/km, 169 bpm
0.99 km, 5:02 min, 5:05 p/km, 172 bpm
1.01 km, 4:57 min, 4:54 p/km, 174 bpm
1.00 km, 4:52 min, 4:52 p/km, 176 bpm

Most már jöhetnek az újabb célok, mondjuk egy októberi maraton 4:00-n belül.

2008. április 6., vasárnap

Nyugalmi pulzusom

Ma reggel felébredés után még üldögéltem egy kicsit a fotelban, de már futóruhában, így rajtam volt a pulzusmérőm is. Meglepve vettem észre, hogy az óra 40 bpm-et mutatott. Ezek szerint a nyugalmi pulzusom nem lehet ennél magasabb. Ez elég érdekes, mert eddig minden pulzustartomány számolásnál nyugalmi pulzusnak 60 bpm-et vettem figyelembe.

40 bpm-es nyugalmi pulzussal számolva a pulzustartományaim:
55%: 120
60%: 127
65%: 134
70%: 142
75%: 149
80%: 156
85%: 163
90%: 171
95%: 178

Surány kör

Ma reggel futottam egy Surány kört: otthon - (majdnem) Váci rév - töltés - Surány - főút - Tahitótfalu.
Korábbi futásaimhoz képest nagyon alacsony pulzussal futottam, az átlag 140 bpm volt, a max pedig 150 bpm.
Négy héttel ezelőtt már futottam ezen az útvonalon. Akkor 2:00:22-re volt szükségem, most csak 1:54:48 volt. A pulzusom akkor viszont jóval magasabb volt: átlag 157 bpm, max 165 bpm. Ez érzékelhető javulás.

2008. április 5., szombat

Új futócuccok

A Decathlonban vettem új futó rövidnadrágot és pólót. Remélem beválnak.

Beneveztem a Vivicittára

Amikor tavaly év végén átgondoltam, hogy milyen versenyeket szeretnék lefutni idén, két versenyre gondoltam. Első az április 13-i 12 km-es Vivicitta, másik pedig a szeptember 7-i Nike félmaraton. Utóbbiról sajnos már tudom, hogy nem leszek ott, mivel épp Németországban leszek.
Hosszan tépelődtem azon, hogy érdemes-e indulnom a Vivicittán, mivel nem érzem magam elég gyorsnak, illetve egy vasárnapomat így elveszem a családomtól. Az itthoni dolgok úgy alakultak, hogy el tudok szakadni jövő vasárnap, a tempóm pedig lassan javulgat, így az indulás mellett döntöttem.
Tegnap a BSI-ben be is neveztem, átvettem a rajtszámomat (1045) és a pólómat is. Célom, hogy 1:10-en belül le tudjam futni úgy, hogy a pulzusomat közben nem engedem elszállni.