Sportkártya

2008. október 26., vasárnap

Hétvégi laza edzések

A betegségből lassan kilábalva szombaton elmentem tekerni egyet vásárlási céllal. Az útvonal Tahitótfalu - Szentendre - Pomáz - Szentendre - Leányfalu - Tahitótfalu volt négy megállással (testgyertya vétel - ami csak másodikra sikerült -, pénzfelvétel, csavar vásárlás). Az új lánc és sor, valamint a slick gumik nagyon jók voltak, kellemes volt tekerni.
Ma délután aztán elmentem futni is egyet, bár előtte nem éreztem magam teljesen jól. Futottam 7.24 km-et aszfalton 55:15 alatt. Van hova fejlődni. Viszont nagyon jól esett és most már sokkal jobban érzem magam. A héten vett új talpbetét is bizonyított, sokkal jobb volt a futás mint korábban, a lábam egyáltalán nem fájdult meg.

2008. október 25., szombat

Lebetegedtem

Mostanában elég nehezen veszem rá magam a hajnali futásokra, így a hétközbeni futások eléggé elmaradoztak. Mivel a bringám másfél hétig lánc nélkül állt, munkába nem tudtam vele járni.
De végre itt egy hosszú hétvége, lehet időt szánni az edzésekre. A bringám is elkészült, új lánc és új sor került rá. Terveimben szerepelt a négy nap alatt két hosszú futás, egy hegyi bringázás és egy úszás.
A tervek viszont dugába dőltek, csütörtök reggelre lebetegedtem és még most, szombaton is kicsit gyengének érzem magam. Legjobb esetben holnap reggel tudok egy kicsit edzeni, de az se lehet túl kemény.

2008. október 12., vasárnap

Októberi kerékpáros teljesítménytúra

Október 11-én szombaton elindultam a 112 km-es, cserkészek által szervezett teljesítménytúrán a Pilisben.
Az előző este bringaszereléssel telt: láncleszedés, -tisztítás, gumicsere 28-622-es Michelin Dynamicra, fékpofák cseréje. Ennek következtében kevesebb mint hat órát aludtam a túra előtti éjjel.
Otthonról negyed hétkor indultam Budakalászra, ahonnan rajtolt a túra. Óriási köd volt, a szemüvegemet le kellett vennem, mert tiszta víz lett. A láncom átnedvesedett, így a rárakott olaj kicsit kevésnek bizonyult, de a szentendrei benzinkútnál kisegítettek egy kis olajjal.
Hét óra után egy kicsivel indultam el a teljesítménytúrán. Senki más indulót nem láttam, azt hittem sokan már hétkor elindultak előttem. Az első ellenőrzőpont Csobánkán volt, ahol megtudtam, hogy senki sincs előttem.
Csobánka után újabb ködös szakasz jött. Pilisvörösváron megkaptam a második pecsétemet, aztán irány Pilisszántó. Pilisszántó végén gyönyörű volt, ahogy a ködből felnézve megláttam a napsütötte Pilist. Csak ezért a látványért megérte eljönni. Pilisszántó után jött a tavaly nagyon keménynek érzett emelkedő, de most könnyebben vettem az akadályt. Pilisszentkereszten kulacs töltés, majd Kakas-hegynél harmadik pecsét.
Feltekertem Két-bükkfáig, aztán gurulás le Pilisszentlélekre, onnan pedig fel a Pálos kolostor romjához. Itt Vida Balázsék voltak a pecsételők. Ide érve még egyáltalán nem voltam fáradt, jól esett a tekerés. Igyekeztem minden pecsételésnél egy-két müzliszeletet gyorsan magamba tenni, aztán tekerés tovább.
Legurultam a Hoffmann fogadóhoz, ahonnan jobbra térve földúton kellett volna átmennem a Dobogókői sípálya aljáig. Ám én megbeszéltem a szervezőkkel, hogy inkább legurulok Pilismarótig és onnan aszfalt úton újra felmászom, csak ne kelljen földúton mennem. Szóval bevállaltam eggyel több mászást.
A sípályához felérve már egy kicsit fáradtnak éreztem magam, de innentől Dömörkapun át Szentendréig lehetett gurulni. Ekkor már elég sok turista volt az úton, így sokat kellett fékezni és csengetni.
Szentendrétől aztán jött a legnehezebb emelkedő fel a Hegytetőhöz. Emlékeimben ez lankásabb szakaszként élt, de most valószínűleg már kezdtem fáradni. Hegytetőhöz felérve megkaptam az ötödik pecsétemet, és irány Pap-rét, majd a visegrádi Fellegvár.
A Fellegvárhoz feltekerés volt a kiírás szerinti utolsó emelkedő, de én mást terveztem a befejezésre. Fellegvárnál megkaptam utolsó pecsétemet és kihasználva, hogy büfé is van ott, ittam egy (alkoholmentes) sört.
Fellegvártól a kiírás szeint le kellett volna gurulnom a Dunához, aztán Szentendréig végig a dunai úton menve kellett volna bemenni Pomázra. A szervezőkkel viszont megbeszéltem, hogy én inkább visszamászok Pap-rétre, majd onnan gurulok le Szentendrére és megyek át Pomázra. Így nekem még egy emelkedő következett, de ez nagyon jól esett. Pap-rétről legurultam Szentendrére és ott a városon belül, az utolsó emelkedőnél elszakadt a láncom.
Így 105 km megtétele és 2211 m szint megmászása után fel kellett adnom a teljesítménytúrát. A családommal is sikerült kiszúrnom, mert ők meg vághatták autóba magukat, hogy hazaszállítsanak.
A láncszakadás bosszant, mert így jövő héten se tudok bringázni, ugyanis nincs időm elvinni a gépet szerelőhöz. Egyébként mindegyik ellenőrző pontnál engem köszöntöttek elsőként, ami elég jól esett.
Részletes adatok az edzesonline-on.

2008. október 5., vasárnap

Kihagyott szeptember

Az augusztus végén lefutott félmaraton után maradt még öt hetem, hogy felkészüljek az október 5-ei maratonra. A félmaraton nagyon jól sikerült, de valahogy utána nem akaródzott futni. Szeptemberben aztán jött a munkahelyi sok-sok feladat, két külföldi út, stb. Nem volt kedvem hajnalban kelni és menni futni, sőt még a munkába kerekezést is többször elhagytam. Ennek következtében gyorsan felszedtem pár kilót és gyorsan elpunnyadtam. Most 10 km körüli távot tudok csak könnyedén lefutni, ami messze nem elég egy maratonra. Így a maratoni nevezésemet visszavontam.
De tekintsünk előre! Megkezdtem jövő évre az alapozást. Tervem, hogy jövőre meg legyen a maraton, ússzam át a Balatont és tekerjem is körbe (Tour de Pelso). Fő cél pedig a féltávú triatlon teljesítése, lehetőleg 6 órán belül. Ehhez sok futott kilométer kell, be kéne állnom a heti legalább 40 km-ekre. Tekerni is kéne heti 200-akat, főleg még most, amíg nincs túl hideg. Úszni pedig baromi sokat kéne, mert abban nagyon gyenge vagyok.
Szóval céljaim vannak, terveim is vannak, már csak elszántság kéne hozzá.