Újabb beruházások

A héten megérkeztek az ebike-tól rendelt ruháim. Vettem egy térdemelegítőt és egy sisak alá is felvehető termo sapkát. Két napja a térdmelegítővel járok és nagyon király. Nem fázik a lábam a vádlimtól a combomig és bele sem izzadok.
Tegnap vettem a Hervisben egy első- és hátsó LED-es lámpát. Ma este már ezekkel jöttem haza. Az első lámpa villogó üzemmódban jó, ha kivilágított úton megyek, sötét úton pedig a halogén lámpámat jól kiegészíti. A halogénnal fókuszálok az útra a LED-es pedig jól megvilágítja a környezetet. Az új hátsó lámpa fénye jóval erősebb, mint a régié. Az egyik folyamatosan ég, a másik pedig villogó üzemmódban megy.

Critical Mass

A gyerekekkel elmentem a tegnapi Critical Mass-re. Autóval bementünk a Közlekedési Múzeumig. Onnan bicikli úton eltekertünk a Pázmány Péter sétányig. Gergő és Zsófi most tekert életében először bicikli úton. Gergő elég gyorsan rájött, hogy mi mindenre kell figyelni. Zsófi viszont állandóan cikázott az úton, nem akart mindig a jobb oldalon tekerni. Zsófinak a lámpáknál való megállás és elindulás is elég nehezen ment. A Lágymányosi hídnál már elég nagy tömegben tekertünk. Gergő szeretett volna előre menni, de nem engedtem, féltettem, hogy nem találnánk meg később a tömegben.
A felvonulást aztán Gergő és Zsófi is nagyon élvezte, a hátam mögött ülő Csengét viszont eleinte nagyon zavarta a tömeg. Gergőt az Erzsébet hídnál láttuk utoljára, aztán előre ment, anélkül, hogy megbeszélte volna velünk. Szerencsére a célnál várt minket, látszott az arcán, hogy fél attól mit kap tettéért. Zsófi ügyesen tekert a felvonulás alatt már nem kacsázott, szépen jött mellettem.
A felvonulás végén a gyerekek mindenképp meg akarták várni a bicikli emelést, amit kb. egy órával a beérkezésünk után volt csak. A szabad időt rohangálással töltötték. Egyszer közben Csenge el is veszett. Először Gergő és Zsófi kereste Csengét, majd én is elmentem körülnézni. Miután sehol sem találtam, mentem vissza a helyünkre, hátha időközben ódatalált, amikor is egy "bácsi" kezét fogva jött szembe Csenge. A "bácsi" vitte a hangosbemondóhoz, hogy bemondják, hogy egy rózsaszín pulcsis kislány, aki a nevét nem hajlandó elárulni, keresi az apukáját. Erre végül is nem került sor.
A bicajemelés után még szerzett Gergő és Zsófi tíz CMBP matricát, aztán kivilágított bicajokkal (!) eltekertünk a fél kilométerre álló kocsihoz.
Jó buli volt, bár Csenge azt mondta, hogy többé nem jön.

Téli kabátot vettem

A Decathlonban vettem egy téli bicós kabátot. Jó melegnek tűnik és talán nem is izzadok bele. Az ára is elég elfogadható volt, más hasonló darabokhoz képest.
Azon viszont nagyon meglepődtem, hogy kamásliból -- amit szintén szerettem volna venni --, vagy több mint 7ezres volt, vagy az olcsóbbik fajtából csak egy méret (hajrá kislábúak).
Hasonlóan jártam a futógatyával is, amit azért akarok venni, hogy a bicós gatyára húzva melegítsen. XXL-es, S-es és XS-es volt csak.

Nem értem, mit nem ért

A főnököm kedélyesen érdeklődött, hogy ma is bringával jöttem-e, mivel hallotta kollégáktól, hogy tegnap este bicajjal mentem haza az ELTÉ-ről. Csodálkoztam a kérdésén és mondtam, hogy mi mással jöttem volna. Erre megjegyezte, hogy azt még megérti, hogy a titkárnő bicajjal jön, mert neki csak 5 perc az út, de nekem 30 km, ami több mint egy óra. Kérdezte azt is, hogy a mi a célom a gyakori (mindennapos) bringázással. Hosszan elgondolkoztam mielőtt válaszoltam volna: fejtsem ki neki, hogy környezettudatos gondolkozás, dugómentesítés, jó kondi, stb.? Aztán egyszerűen csak azt válaszoltam, hogy nekem jól esik és élvezem. Na ezzel aztán nagyon nem tudott mit kezdeni.

Hideg van

Este jöttem haza az ELTÉ-ről. Két órán át tekertem, de eléggé szétfagytam. Úgy érzem kell vennem térdmelegítőt -- már meg is rendeltem az e-bike-ról --, kéne egy jó kabát, ami belülről szellőzik, de a szelet nem engedi be, illetve egy jó meleg kamásli. Most, hogy már egy órája hazaértem a bokám még mindig fázik.

Csak a bicikliseknek van jobbra tarts?

Napok óta bosszankodom azon, hogy a dugóban várakozó autók miért foglalják el a sávjukat teljes szélességben.
Az alsó rakpart lezárása óta reggelente a Pusztakuti úton akkora kocsisor alakul ki, ami a vasúti kereszteződéstől a csillaghegyi strandig tart. A kocsisor végénél elkezdem az áldogálókat balról előzni (csakis szabályosan), de amikor szembe jön autó, vissza kell húzodnom a kocsik közé. Mivel kb. minden harmadik autó a sáv bal szélén áll, ezért ilyenkor meg is kell állnom. Ha az autósoknak dugóban kötelező lenne a sáv jobb szélére húzódni, akkor mi biciklisták és a motorosok is nyugodtan előzhetnék őket. Persze akkor nem látnák, hogy mi van előttük, nem mintha az bármit is segítene a helyzetükön.
Amikor viszont én nem haladok közvetlenül a sáv jobb szélén, mert a járdán parkoló autók ajtónyitásától védem magam, illetve a csatorna fedlapokat és útfelgyűrődéseket kerülgetem, rögtön dudálnak rám, vagy próbálnak lenyomni az útról.

Újabb esés

A nyári esésem után bekövetkezett az első és remélem utolsó őszi is. A Népligetből mentem éppen ki a Könyves Kálmán körúti bicikli útra, amikor egy kanyarban ráfutottam az úton heverő letört faágra. A faág kettétört az első kerekem alatt és beakadt valahova. Szerencsére csak kicsit estem, a térdeimet ütöttem meg, de nem vészesen. Vér nem folyt, csak a gatyám szakadt ki egy kicsit.
Egy szembe jövő biciklis srác rögtön megállt és láthatóan aggódott miattam. Ez nagyon jól esett.
A biciklinek az első kereke kapott egy kis nyolcast, de simán elmentem vele Szentendrére a Balázsig. Az Öreg centírozta ki a kerekemet, amiben már korábban is volt pár göcsört. Szerelés közben jót beszélgettünk a hazai áldatlan biciklis helyzetről.

Újra nyeregben

Két heti szünet (Vajdaság, Németország, nagy eső) után ismét bicajjal mentem dolgozni. Odafelé persze esett rendesen, de nagyon jó volt ismét tekerni. Most este is sokkal jobban érzem magam, mint az egész napos "tespedés" után.