Két hete elkezdtem készülni első félmaratonomra. A június 8-ai Sri Chinmoy Marathon Team által szervezett versenyt néztem ki.
A myasics.com-on készített edzéstervvel készülök, ami személyre szabott. Tegnap 90 perces, 14 km-es hosszú futás volt a tervben. A Vivicittá előtt futottam utoljára hosszút. Nagyon szokatlan volt lassan futni (max. 142-es pulzussal), de kb. 10 km-ig úgy éreztem, hogy bármilyen távot le tudnék ilyen tempóban futni. Aztán 10 km (kb. 1 óra) után éreztem, hogy elfogy az energia, pedig futás előtt és közben is ettem müzliszeletet. Először tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor a szervezetem hozzászokik a max. 1 órás futásokhoz. Sok helyen írják, hogy milyen fontos a hosszú futás, de ezt most értettem/éreztem meg igazán.
Külön érdekessé tette az edzést, hogy az elején még kicsit hűvös volt (rövid gatyában és pólóban voltam), de amikor már sütött a nap majdnem megsültem, főleg amikor szemben kellett futni a nappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése