Múlt hét végén megfázást követően arc- és homloküreg gyulladásom lett. Kezelésként testgyertyát használtam/ok, ami sok trutyit kihozott, de még tegnap reggel is éreztem, hogy valami nincs rendben. Rita (orvos) óvott attól, hogy ilyen helyzetben sportoljak, így egész héten visszafogtam magam. Nagyon szenvedtem, mert éreztem, hogy - a fejemet kivéve - a testem kívánná a mozgást. Szombat délelőtt aztán nem bírtam tovább és elmentem futni a hegyre.
A Zoo-on indultam felfelé a kereszttől, az emelkedőm a pulzusom és a tempóm is jól alakult. Három kilométer után iszonyú sárba keveredtem, néhány helyen bokáig süllyedtem, és a felfröccsenő sár a felsőmre is ment. A Z-et keresztezve ráfordultam a Z-re, amin kellemesen lehetett futni. Egyszer aztán a jelzések lefordultak az útról patakmederbe, így leereszkedte. Háromszor kellett átkelni a megáradt patakon, ami természetesen nem futótempóban történt. Az átkelések után aztán felmászás ismét a hegyre. A jelzések természetesen visszahoztak ugyanarra az útra amin indultam. Felérve az átkötő útra azon futottam nagyon kellemesen lefelé.
Összességében 10.82 km-et futottam és utána éreztem, hogy a futás kigyógyított a nyavalyámból. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése