8:15-kor neveztünk be és a GPS lassú indulását követően neki is vágtunk a távnak. Ez első 5 km végig a városban vezetett, ez a rész elég unalmas volt. Tempót viszont jót mentünk, 5 km/h felett volt az átlagunk. Lassan aztán beértünk az erdőbe, ahol jött a csodás homokos talaj. Amikor Babat-puszta mellett haladtunk el, előjöttek a májusi éjszakai TT-n szerzett emlékeim: pont ott kavartam el először, visszafelé pedig ott futottam együtt egy sráccal. Az úton ma találtunk jó pár gubacsot, egy zacskónyit be is gyűjtöttünk. Az első ellenőrző pontnál csokival vártak minket, amit ezúton is köszönünk. Az EP-nél megettünk egy-egy zsemlét, majd az evésnyi szünet után nekivágtunk a Margita megmászásának.
Érdekes volt az EP-n másokat hallgatni, hogy milyen áhitattal beszélnek erről a csúcsról, ami igaz, hogy a Gödöllői dombság legmagasabb pontja, de azért a maga 344,2 m-ével elég alacsony, és nem egy nagy kihívás megmászni.
A csúcsra felérve megmásztuk még a kilátót is, bár Gergő kicsit félt a nagy magasságtól.
Lefelé aztán gyorsan elértük a 2. EP-t, ahol tea és a Margitás túrákról jól ismert nápolyi várt minket.
A 2. EP után Gergő már panaszkodott, hogy fárad, de ennek ellenére jól bírta a tempót, ami menés közben végig 5 km/h fölött volt. Visszafelé elérve a város szélét ismét végig kellett menni az egész városon, ami nagyon nem illik egy erdei túrához.
Végül is a 19.95 km-es távot 4:25 bruttó idővel teljesítettük, ami 4.5 km/h-s sebességet jelent. Gergőtől ez óriási eredmény a távot és a tempót tekintve is. Büszke vagyok a fiamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése