A betegségből lassan kilábalva szombaton elmentem tekerni egyet vásárlási céllal. Az útvonal Tahitótfalu - Szentendre - Pomáz - Szentendre - Leányfalu - Tahitótfalu volt négy megállással (testgyertya vétel - ami csak másodikra sikerült -, pénzfelvétel, csavar vásárlás). Az új lánc és sor, valamint a slick gumik nagyon jók voltak, kellemes volt tekerni.
Ma délután aztán elmentem futni is egyet, bár előtte nem éreztem magam teljesen jól. Futottam 7.24 km-et aszfalton 55:15 alatt. Van hova fejlődni. Viszont nagyon jól esett és most már sokkal jobban érzem magam. A héten vett új talpbetét is bizonyított, sokkal jobb volt a futás mint korábban, a lábam egyáltalán nem fájdult meg.
2008. október 26., vasárnap
2008. október 25., szombat
Lebetegedtem
Mostanában elég nehezen veszem rá magam a hajnali futásokra, így a hétközbeni futások eléggé elmaradoztak. Mivel a bringám másfél hétig lánc nélkül állt, munkába nem tudtam vele járni.
De végre itt egy hosszú hétvége, lehet időt szánni az edzésekre. A bringám is elkészült, új lánc és új sor került rá. Terveimben szerepelt a négy nap alatt két hosszú futás, egy hegyi bringázás és egy úszás.
A tervek viszont dugába dőltek, csütörtök reggelre lebetegedtem és még most, szombaton is kicsit gyengének érzem magam. Legjobb esetben holnap reggel tudok egy kicsit edzeni, de az se lehet túl kemény.
De végre itt egy hosszú hétvége, lehet időt szánni az edzésekre. A bringám is elkészült, új lánc és új sor került rá. Terveimben szerepelt a négy nap alatt két hosszú futás, egy hegyi bringázás és egy úszás.
A tervek viszont dugába dőltek, csütörtök reggelre lebetegedtem és még most, szombaton is kicsit gyengének érzem magam. Legjobb esetben holnap reggel tudok egy kicsit edzeni, de az se lehet túl kemény.
2008. október 12., vasárnap
Októberi kerékpáros teljesítménytúra
Október 11-én szombaton elindultam a 112 km-es, cserkészek által szervezett teljesítménytúrán a Pilisben.
Az előző este bringaszereléssel telt: láncleszedés, -tisztítás, gumicsere 28-622-es Michelin Dynamicra, fékpofák cseréje. Ennek következtében kevesebb mint hat órát aludtam a túra előtti éjjel.
Otthonról negyed hétkor indultam Budakalászra, ahonnan rajtolt a túra. Óriási köd volt, a szemüvegemet le kellett vennem, mert tiszta víz lett. A láncom átnedvesedett, így a rárakott olaj kicsit kevésnek bizonyult, de a szentendrei benzinkútnál kisegítettek egy kis olajjal.
Hét óra után egy kicsivel indultam el a teljesítménytúrán. Senki más indulót nem láttam, azt hittem sokan már hétkor elindultak előttem. Az első ellenőrzőpont Csobánkán volt, ahol megtudtam, hogy senki sincs előttem.
Csobánka után újabb ködös szakasz jött. Pilisvörösváron megkaptam a második pecsétemet, aztán irány Pilisszántó. Pilisszántó végén gyönyörű volt, ahogy a ködből felnézve megláttam a napsütötte Pilist. Csak ezért a látványért megérte eljönni. Pilisszántó után jött a tavaly nagyon keménynek érzett emelkedő, de most könnyebben vettem az akadályt. Pilisszentkereszten kulacs töltés, majd Kakas-hegynél harmadik pecsét.
Feltekertem Két-bükkfáig, aztán gurulás le Pilisszentlélekre, onnan pedig fel a Pálos kolostor romjához. Itt Vida Balázsék voltak a pecsételők. Ide érve még egyáltalán nem voltam fáradt, jól esett a tekerés. Igyekeztem minden pecsételésnél egy-két müzliszeletet gyorsan magamba tenni, aztán tekerés tovább.
Legurultam a Hoffmann fogadóhoz, ahonnan jobbra térve földúton kellett volna átmennem a Dobogókői sípálya aljáig. Ám én megbeszéltem a szervezőkkel, hogy inkább legurulok Pilismarótig és onnan aszfalt úton újra felmászom, csak ne kelljen földúton mennem. Szóval bevállaltam eggyel több mászást.
A sípályához felérve már egy kicsit fáradtnak éreztem magam, de innentől Dömörkapun át Szentendréig lehetett gurulni. Ekkor már elég sok turista volt az úton, így sokat kellett fékezni és csengetni.
Szentendrétől aztán jött a legnehezebb emelkedő fel a Hegytetőhöz. Emlékeimben ez lankásabb szakaszként élt, de most valószínűleg már kezdtem fáradni. Hegytetőhöz felérve megkaptam az ötödik pecsétemet, és irány Pap-rét, majd a visegrádi Fellegvár.
A Fellegvárhoz feltekerés volt a kiírás szerinti utolsó emelkedő, de én mást terveztem a befejezésre. Fellegvárnál megkaptam utolsó pecsétemet és kihasználva, hogy büfé is van ott, ittam egy (alkoholmentes) sört.
Fellegvártól a kiírás szeint le kellett volna gurulnom a Dunához, aztán Szentendréig végig a dunai úton menve kellett volna bemenni Pomázra. A szervezőkkel viszont megbeszéltem, hogy én inkább visszamászok Pap-rétre, majd onnan gurulok le Szentendrére és megyek át Pomázra. Így nekem még egy emelkedő következett, de ez nagyon jól esett. Pap-rétről legurultam Szentendrére és ott a városon belül, az utolsó emelkedőnél elszakadt a láncom.
Így 105 km megtétele és 2211 m szint megmászása után fel kellett adnom a teljesítménytúrát. A családommal is sikerült kiszúrnom, mert ők meg vághatták autóba magukat, hogy hazaszállítsanak.
A láncszakadás bosszant, mert így jövő héten se tudok bringázni, ugyanis nincs időm elvinni a gépet szerelőhöz. Egyébként mindegyik ellenőrző pontnál engem köszöntöttek elsőként, ami elég jól esett.
Részletes adatok az edzesonline-on.
Az előző este bringaszereléssel telt: láncleszedés, -tisztítás, gumicsere 28-622-es Michelin Dynamicra, fékpofák cseréje. Ennek következtében kevesebb mint hat órát aludtam a túra előtti éjjel.
Otthonról negyed hétkor indultam Budakalászra, ahonnan rajtolt a túra. Óriási köd volt, a szemüvegemet le kellett vennem, mert tiszta víz lett. A láncom átnedvesedett, így a rárakott olaj kicsit kevésnek bizonyult, de a szentendrei benzinkútnál kisegítettek egy kis olajjal.
Hét óra után egy kicsivel indultam el a teljesítménytúrán. Senki más indulót nem láttam, azt hittem sokan már hétkor elindultak előttem. Az első ellenőrzőpont Csobánkán volt, ahol megtudtam, hogy senki sincs előttem.
Csobánka után újabb ködös szakasz jött. Pilisvörösváron megkaptam a második pecsétemet, aztán irány Pilisszántó. Pilisszántó végén gyönyörű volt, ahogy a ködből felnézve megláttam a napsütötte Pilist. Csak ezért a látványért megérte eljönni. Pilisszántó után jött a tavaly nagyon keménynek érzett emelkedő, de most könnyebben vettem az akadályt. Pilisszentkereszten kulacs töltés, majd Kakas-hegynél harmadik pecsét.
Feltekertem Két-bükkfáig, aztán gurulás le Pilisszentlélekre, onnan pedig fel a Pálos kolostor romjához. Itt Vida Balázsék voltak a pecsételők. Ide érve még egyáltalán nem voltam fáradt, jól esett a tekerés. Igyekeztem minden pecsételésnél egy-két müzliszeletet gyorsan magamba tenni, aztán tekerés tovább.
Legurultam a Hoffmann fogadóhoz, ahonnan jobbra térve földúton kellett volna átmennem a Dobogókői sípálya aljáig. Ám én megbeszéltem a szervezőkkel, hogy inkább legurulok Pilismarótig és onnan aszfalt úton újra felmászom, csak ne kelljen földúton mennem. Szóval bevállaltam eggyel több mászást.
A sípályához felérve már egy kicsit fáradtnak éreztem magam, de innentől Dömörkapun át Szentendréig lehetett gurulni. Ekkor már elég sok turista volt az úton, így sokat kellett fékezni és csengetni.
Szentendrétől aztán jött a legnehezebb emelkedő fel a Hegytetőhöz. Emlékeimben ez lankásabb szakaszként élt, de most valószínűleg már kezdtem fáradni. Hegytetőhöz felérve megkaptam az ötödik pecsétemet, és irány Pap-rét, majd a visegrádi Fellegvár.
A Fellegvárhoz feltekerés volt a kiírás szerinti utolsó emelkedő, de én mást terveztem a befejezésre. Fellegvárnál megkaptam utolsó pecsétemet és kihasználva, hogy büfé is van ott, ittam egy (alkoholmentes) sört.
Fellegvártól a kiírás szeint le kellett volna gurulnom a Dunához, aztán Szentendréig végig a dunai úton menve kellett volna bemenni Pomázra. A szervezőkkel viszont megbeszéltem, hogy én inkább visszamászok Pap-rétre, majd onnan gurulok le Szentendrére és megyek át Pomázra. Így nekem még egy emelkedő következett, de ez nagyon jól esett. Pap-rétről legurultam Szentendrére és ott a városon belül, az utolsó emelkedőnél elszakadt a láncom.
Így 105 km megtétele és 2211 m szint megmászása után fel kellett adnom a teljesítménytúrát. A családommal is sikerült kiszúrnom, mert ők meg vághatták autóba magukat, hogy hazaszállítsanak.
A láncszakadás bosszant, mert így jövő héten se tudok bringázni, ugyanis nincs időm elvinni a gépet szerelőhöz. Egyébként mindegyik ellenőrző pontnál engem köszöntöttek elsőként, ami elég jól esett.
Részletes adatok az edzesonline-on.
2008. október 5., vasárnap
Kihagyott szeptember
Az augusztus végén lefutott félmaraton után maradt még öt hetem, hogy felkészüljek az október 5-ei maratonra. A félmaraton nagyon jól sikerült, de valahogy utána nem akaródzott futni. Szeptemberben aztán jött a munkahelyi sok-sok feladat, két külföldi út, stb. Nem volt kedvem hajnalban kelni és menni futni, sőt még a munkába kerekezést is többször elhagytam. Ennek következtében gyorsan felszedtem pár kilót és gyorsan elpunnyadtam. Most 10 km körüli távot tudok csak könnyedén lefutni, ami messze nem elég egy maratonra. Így a maratoni nevezésemet visszavontam.
De tekintsünk előre! Megkezdtem jövő évre az alapozást. Tervem, hogy jövőre meg legyen a maraton, ússzam át a Balatont és tekerjem is körbe (Tour de Pelso). Fő cél pedig a féltávú triatlon teljesítése, lehetőleg 6 órán belül. Ehhez sok futott kilométer kell, be kéne állnom a heti legalább 40 km-ekre. Tekerni is kéne heti 200-akat, főleg még most, amíg nincs túl hideg. Úszni pedig baromi sokat kéne, mert abban nagyon gyenge vagyok.
Szóval céljaim vannak, terveim is vannak, már csak elszántság kéne hozzá.
De tekintsünk előre! Megkezdtem jövő évre az alapozást. Tervem, hogy jövőre meg legyen a maraton, ússzam át a Balatont és tekerjem is körbe (Tour de Pelso). Fő cél pedig a féltávú triatlon teljesítése, lehetőleg 6 órán belül. Ehhez sok futott kilométer kell, be kéne állnom a heti legalább 40 km-ekre. Tekerni is kéne heti 200-akat, főleg még most, amíg nincs túl hideg. Úszni pedig baromi sokat kéne, mert abban nagyon gyenge vagyok.
Szóval céljaim vannak, terveim is vannak, már csak elszántság kéne hozzá.
2008. augusztus 24., vasárnap
Börzsönyi hegyi félmaraton
Tegnap teljesítettem életem első fémaratoni versenyét.
A félmaraton kiírását július közepén találtam meg, és mivel általában a hétvégéket Diósjenőn töltjük, adott volt, hogy induljak a versenyen. Edzésként háromszor is futottam a környéken(1., 2., 3.), nagyon megtetszett az útvonal és a táj.
A versenyre előnevezéssel diákként neveztem, így összesen 1.000 Ft-ba került, amiért a rendezésen túl póló és ebédjegy is járt, a pályán pedig hat frissítőpont volt. A héten sikerült 10 éves fiamat, Gergőt is rábeszélni, hogy induljon a verseny legrövidebb távján (3.1 km). Neki a nevezés ingyen volt, amiért ő is kapott pólót és ebédjegyet.
Korábbi futásaim alapján úgy kalkuláltam, hogy 6:30-as tempó körül kéne futnom, ami 2:18-as összidőt jelent. Néha gondoltam arra, hogy milyen jó lenne 6-os tempót menni és álmaimban szerepelt a 2 órán belüli idő. A pulzusomat 163 bpm (85%) körül akartam tartani az emelkedőkön és 156 bpm (80%) körül a lejtős részeken, az utolsó pár kilométeren persze már engedve bármit, ami belefér.
Hogyan alakult ezek fényében a futás?
11:00-kor rajtoltunk kb. 70-80-an. Az első 2.5 km végig emelkedett. Már itt sikerült 6:30 körüli tempót tartani, a pulzusom pedig a tervezett 163 fölött volt egy kicsivel, sőt néha elérte az anaerob küszöböt is. De egyáltalán nem éreztem megerőltetőnek a futást, ezért nem vettem vissza a tempóból. Egy rövid lejtő után hosszú emelkedő rész következett, amin továbbra is tartottam a 163+-os pulzust és a 6:30 körüli tempót. Úgy éreztem, hogy nagyon jól megy a felfelé szakasz.
Foltán-kereszt után jött az a rész, ahol lefelé és fölfelé menő részek váltják egymást. Itt szembesültem vele, hogy a lefeléken azok, akikkel együtt tudtam felfelé menni simán elhagynak. Viszont a saját tervezett tempómhoz képest nagyon jól haladtam, 5:10 körüli ezreket futottam. Aztán jött a lefelé rész, ahol arra kellett csak figyelnem, hogy a pulzusom ne szaladjon el, a lábaim mentek lefelé és 5 perc körüli ezrek mentek. Itt jöttem rá, hogy ha tudom tartani ezt a tempót, akkor meg lehet a táv 2 órán belül. Amikor kiértem a földutas részről az aszfaltra (még kb. 5 km volt hátra) éreztem, hogy a lábaim nem akarnak úgy menni, mint szerettem volna. Nem tudtam a tempót növelni, a pulzusom is maradt 163 környékén. Aztán jött egy 1.5 km-es fölfelé rész, ahol a tempóm visszaesett 6 körülire, de nem ment a gyorsabb tempó. Az utolsó 3.5 km-en aztán sikerült 4:50 körüli ezreket futni, de nem tudtam úgy begyorsítani, ahogy szerettem volna. A pulzusom maradt végig 163 környékén, nem tudtam felpörgetni magamat. Végül 1:56:48-as idővel értem célba, de a GPS-em szerint a táv csak 20.43 km volt. Sikerült 2 órán belül futnom olyan pályán, amin a hivatalos kiírás szerint a szintkülönbség 450 m volt, de ha a táv valóban 21.1 km lett volna, akkor kicsit a 2 órán kívül lettem volna.
Természetesen nagyon örülök, hogy így sikerült az első félmaratonomat teljesíteni. Az erdészeknek köszönet a gyönyörű pályáért, ami nagyon jól volt végig jelölve, kiváló frissítőpontok voltak (víz, banán, citrom, szőlőcukor, keksz) és a végén nagyon gazdag vadhúsból készült babgulyással tudtam éhségemet csillapítani.
A futás részletei itt találhatók.
A félmaraton kiírását július közepén találtam meg, és mivel általában a hétvégéket Diósjenőn töltjük, adott volt, hogy induljak a versenyen. Edzésként háromszor is futottam a környéken(1., 2., 3.), nagyon megtetszett az útvonal és a táj.
A versenyre előnevezéssel diákként neveztem, így összesen 1.000 Ft-ba került, amiért a rendezésen túl póló és ebédjegy is járt, a pályán pedig hat frissítőpont volt. A héten sikerült 10 éves fiamat, Gergőt is rábeszélni, hogy induljon a verseny legrövidebb távján (3.1 km). Neki a nevezés ingyen volt, amiért ő is kapott pólót és ebédjegyet.
Korábbi futásaim alapján úgy kalkuláltam, hogy 6:30-as tempó körül kéne futnom, ami 2:18-as összidőt jelent. Néha gondoltam arra, hogy milyen jó lenne 6-os tempót menni és álmaimban szerepelt a 2 órán belüli idő. A pulzusomat 163 bpm (85%) körül akartam tartani az emelkedőkön és 156 bpm (80%) körül a lejtős részeken, az utolsó pár kilométeren persze már engedve bármit, ami belefér.
Hogyan alakult ezek fényében a futás?
11:00-kor rajtoltunk kb. 70-80-an. Az első 2.5 km végig emelkedett. Már itt sikerült 6:30 körüli tempót tartani, a pulzusom pedig a tervezett 163 fölött volt egy kicsivel, sőt néha elérte az anaerob küszöböt is. De egyáltalán nem éreztem megerőltetőnek a futást, ezért nem vettem vissza a tempóból. Egy rövid lejtő után hosszú emelkedő rész következett, amin továbbra is tartottam a 163+-os pulzust és a 6:30 körüli tempót. Úgy éreztem, hogy nagyon jól megy a felfelé szakasz.
Foltán-kereszt után jött az a rész, ahol lefelé és fölfelé menő részek váltják egymást. Itt szembesültem vele, hogy a lefeléken azok, akikkel együtt tudtam felfelé menni simán elhagynak. Viszont a saját tervezett tempómhoz képest nagyon jól haladtam, 5:10 körüli ezreket futottam. Aztán jött a lefelé rész, ahol arra kellett csak figyelnem, hogy a pulzusom ne szaladjon el, a lábaim mentek lefelé és 5 perc körüli ezrek mentek. Itt jöttem rá, hogy ha tudom tartani ezt a tempót, akkor meg lehet a táv 2 órán belül. Amikor kiértem a földutas részről az aszfaltra (még kb. 5 km volt hátra) éreztem, hogy a lábaim nem akarnak úgy menni, mint szerettem volna. Nem tudtam a tempót növelni, a pulzusom is maradt 163 környékén. Aztán jött egy 1.5 km-es fölfelé rész, ahol a tempóm visszaesett 6 körülire, de nem ment a gyorsabb tempó. Az utolsó 3.5 km-en aztán sikerült 4:50 körüli ezreket futni, de nem tudtam úgy begyorsítani, ahogy szerettem volna. A pulzusom maradt végig 163 környékén, nem tudtam felpörgetni magamat. Végül 1:56:48-as idővel értem célba, de a GPS-em szerint a táv csak 20.43 km volt. Sikerült 2 órán belül futnom olyan pályán, amin a hivatalos kiírás szerint a szintkülönbség 450 m volt, de ha a táv valóban 21.1 km lett volna, akkor kicsit a 2 órán kívül lettem volna.
Természetesen nagyon örülök, hogy így sikerült az első félmaratonomat teljesíteni. Az erdészeknek köszönet a gyönyörű pályáért, ami nagyon jól volt végig jelölve, kiváló frissítőpontok voltak (víz, banán, citrom, szőlőcukor, keksz) és a végén nagyon gazdag vadhúsból készült babgulyással tudtam éhségemet csillapítani.
A futás részletei itt találhatók.
2008. augusztus 12., kedd
Gyorsító edzések
Múlt héten elkezdtem a gyorsító edzést, kedden fartlekeztem. A cél az volt, hogy mindegyik tempós szakasz tempója 5:00 p/km-en belül legyen. Ezt sikerült tartani, de néha anaerob tartományba csúsztam. (Részletek)
Ma este futottam egy 4*1600 m-es résztávos edzést. (Ilyen hosszú résztávozást még nem csináltam, eddig 3*1600 m volt a max.) A cél ugyanaz volt, mint egy hete, amit most is sikerült elérni, viszont alig voltam pár másodpercig anaerob tartományban. A pulzusom olyan gyorsan visszament 70%-ra, hogy a résztávok között csak 400 m-es lazákat futottam. A levezető 2 km-ben pedig 132-ig is lement a pulzusom és megálláskor fél perc alatt 100-on volt. (Részletek)
Ma este futottam egy 4*1600 m-es résztávos edzést. (Ilyen hosszú résztávozást még nem csináltam, eddig 3*1600 m volt a max.) A cél ugyanaz volt, mint egy hete, amit most is sikerült elérni, viszont alig voltam pár másodpercig anaerob tartományban. A pulzusom olyan gyorsan visszament 70%-ra, hogy a résztávok között csak 400 m-es lazákat futottam. A levezető 2 km-ben pedig 132-ig is lement a pulzusom és megálláskor fél perc alatt 100-on volt. (Részletek)
Terepfutás
Szerdán vettem egy új cipőt: Saucony Grid Omni 5 TR, ami terepre való. Vasárnap ki is próbáltam, mivel most is Diósjenőn voltunk. Sikerült reggel fél hatkor elindulnom célba véve a Csóványost. Elég hideg volt még reggel, csodálkoztam is, hogy nyáron fázom futás közben. Először aszfalton felfutottam Závod-tetőig, majd le az erdei "körút" kezdetéig. A körúton aztán felfutottam a Foltán keresztig. Itt megtaláltam a Csóványosra vezető kék utat, amin elég rendes emelkedés mellett felfutottam Csóványosra. A futás persze néha elég lassú volt, de sehol se váltottam sétálásra. Fent a csúcson épp egy ott sátorozó pár ébrdezett, eléggé csodálkozó fejet vágtak, amikor meglátták, hogy ki az az őrült, aki reggel hétkor futva megjelenik a csúcson, aztán rögtön indul lefelé. A hegyről le a zöld utat választottam, amik visszavezetett a körútra. A körúton lementem a királyházai aszfalt útig. Mivel 195 perces futás írt az edzéstervem, egy kicsit futottam Királyháza felé is, ne legyen túl rövid a futásom.
Végül is 3:14:56 lett a futás időm 26.77 km-rel és 843 m-es szintemelkedéssel. (Részletek)
A heti futótávom pedig 58.74 km lett, ami sokkal több, mint a korábbiak.
Végül is 3:14:56 lett a futás időm 26.77 km-rel és 843 m-es szintemelkedéssel. (Részletek)
A heti futótávom pedig 58.74 km lett, ami sokkal több, mint a korábbiak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)